Szerző: Imre Krisztina | 2011. október 25. | Budapest, Magyarország
Amikor ez a sorozat elkészült, még csak 110 éves volt, talán épp eljött az ideje, hogy felkerüljön az oldalra.
Az „iparmúzeum” tervét Rómer Flóris (1815-89) régész és művészettörténész dolgozta ki. A koncepciót az országgyűlés 1872-ben elfogadta, és a múzeum alapítására 50 ezer forintot szavazott meg. 1890-ben megvásárolták az Üllői úti telket, és a múzeumépületre nyilvános pályázatot írtak ki, amelyet Lechner Ödön és Pártos Gyula „Keletre magyar!” jeligéjű terve nyert meg. Az építkezés 1893-tól 1896-ig tartott, és a millenáris ünnepségek keretében 1896. október 25-én I. Ferenc József nyitotta meg. Az új, minden igénynek megfelelő palota a múzeumon túl az 1880-ban alakult Iparművészeti Iskolát is befogadta. A keleti ornamentikát és magyaros díszítőmotívumokat magán viselő, a korai szecesszió jellegzetességeit mutató palota építészeti megoldásai különlegesek: kiállítócsarnokának vasvázas üvegteteje, az üvegkupola díszítése, az oszlopos előcsarnok fölfelé nyitott, a kupolára rálátást adó építészeti megoldása nagyszerű. A palota születése pillanatától heves vitákat váltott ki, jelentősége a nemzetközi szecesszió vonulatában és a lechneri életműben ma már megkérdőjelezhetetlen tény. Benne megvalósul a funkció, a magas művészi színvonalon megformált tömeg, és az egyéni díszítési forma harmóniája. A Zsolnay-kerámiával borított színes kupola messziről, a meseszerű díszítményekkel ékes nyitott főbejárati csarnok közelről csalogatja a látogatókat. Mégis, az ellenzők miatt, az 1920-as évek végére a múzeum belső festését (Reissmann Károly Miksa művét) drasztikusan lemeszelték. Csak két terem és a szélfogó menekült meg, a mór hatásokat mutató nagycsarnok ma is hófehéren fogadja a látogatókat.
Szerző: Imre Krisztina | 2011. július 20. | Budapest, Magyarország
Nemrég nyílt a Batthyányi utcában ez a bolt, ami főleg Deska cipőket árul. Készítettem hát egy panorámafotót. Ha valakinek az asztalon látható ékszerek ismerősek lennének, az nem a véletlen műve, azokat is fotóztam, és egy katalógus készült belőle. Érdemes ellátogatni ide, kis ékszerdoboz a bolt:)
Szerző: Imre Krisztina | 2011. március 18. | Budapest, Magyarország
Időnként rámtör, hogy csak össze kellene szedni azt a rengeteg panorámát, ami még nincs fent az oldalon.
Ez az anyag is pont 5 évvel ezelőtt készült. Ma már sokkal szebb lenne:) Sajnos a nagy vinyó halál során rengeteg alapkép, és a kiterített nagy tif képek is elvesztek, amin még sokat lehetne javítani. Itt is csak a mov-ok maradtak meg.
Persze azért vállalható, legalább az újaknál látni a fejlődést:)
A Wenckheim-palota 1887-ben Meinig Artúr tervei szerint épült emeletes, eklektikus tömbje ma a Szabó Ervin Központi Könyvtár. Különös figyelmet érdemelnek az első emelet gazdagon aranyozott termei. Vonzza a tekintetet az ovális rizalit fölötti kupola és alatta a kocsifelhajtó a gyönyörű kovácsoltvas kapukkal. Az utóbbi 1897-ben készült, Jungfer Gyula munkája. A főváros 1926-ban vette meg a palotát, ekkor alakították itt ki a könyvtárat, amit a reformer politikusról, Szabó Ervinről (1877-1928) neveztek el, aki az első igazgatója volt. 1998-2001 között felújították az épületet: hozzácsatolták a Reviczky utcai oldalon épült XIX. századi egykori lakópalotát, a Baross utcai oldalon pedig építettek egy új nyolcszintes irodaházat. A három épület találkozásánál a régi szerkezeti elemek közé csúsztatták be az új lépcsőházat, ami így szerves egységbe olvasztja a könyvtár részeit. Az új könyvtár központja így az átriumos belső udvar lett, amit üvegtetővel fedtek le. A látvány fentről, az olvasói területekről is különleges: izgalmas madárperspektívából figyelhetjük meg a kőburkolat mintázatát. A lakóház nyitott belső udvarán, a gyerekkönyvtár bejáratánál alakították ki a sárkányos játszóudvart, két hatalmas plasztikával. A Wenckheim-palota belső tereit eredeti pompájukban állították vissza: eltávolították a cédulakatalógus szekrényeit és a polcrendszer egy részét, így megint látható az egykori bálterem káprázatos tükörfala.
Szerző: Imre Krisztina | 2011. február 13. | Budapest, Magyarország
Ezek a képek is már évekkel ezelőtt készültek, és azóta várnak arra, hogy végre össze legyenek pakolva:)
A Kiscelli Múzeum nem csak Óbudának, hanem Budapestnek is egyik gyöngyszeme. A barokk épületegyüttes 1745 és 1760 között épült a trinitárius szerzetesek számára, akiket a Zichy család telepített le Óbudán. A kolostor és templomegyüttes tervezője Johann Entzenhoffer bécsi építész volt. Rajta kívül fontos szerep jutott Mayerhoffer Ádámnak és Jäger János Henriknek is a kolostor és templom felépítésében. A barokk épületegyüttesben a földszintes melléképületek karéjából emelkedik ki az egyemeletes kolostorépület a sekrestyével és az oratóriummal. A templom építése után kedvelt zarándokhellyé vált. A trinitárius templom és kolostor 1784-ig működött. II.József ez évben feloszlatta a rendet, az épületet kincstári tulajdonba vette és katonai kórházzá alakíttatta át. A következő száz év során az épület volt laktanya, katonai raktár és hadastyánok laktanyája is. Az 1900-as évek elején már elhagyatottan álló épületet Schmidt Miksa bécsi bútorgyáros vette meg. A némileg kicsinosított épületben saját gyűjteményeit helyezte el, illetve az általa gyártott bútorok árumintaraktárát rendezte be. 1935-ben, végrendeletileg az épületet berendezésével és a hozzá tartozó parkkal együtt a fővárosra hagyta, azzal a kikötéssel, hogy a továbbiakban múzeumként működjön. A múzeumi gyűjtemény magában foglal egy közel 200 ezer fényképből álló fotótárat (a Budapestről készült leggazdagabb archív gyűjteménnyel, Klösz György XIX. századi üveg negatívjaival), egy építészeti tervtárat a pesti klasszicista építészet legfontosabb terveivel (Schulek Frigyes Halászbástya- és Mátyástemplom-tervei, az Ybl-Hauszmann-féle budavári tervek), egy 3000 darabos textilgyűjteményt, a mintegy 36 ezer tételes kézirat- és nyomtatványtárat, továbbá üveg-, kerámia-, hangszer-, bútor-, néprajzi és ipartörténeti gyűjteményt. Itt láthatók Szentpéteri József ezüst ötvösmunkái, a Schmidt Miksa által adományozott műalkotások és bútorok, a fővárost ábrázoló metszetek, grafikák. Állandó kiállításon mutatják be az Arany Oroszlán Patika bútorzatát, amely az 1830-as években készült biedermeier stílusban. A barokk szoborcsarnokban láthatók például a Szentháromság téri „pestisszobrok”. Az Emlékek Pest-Budáról – XVIII-XIX. század című kiállításrészben enteriőröket, egyházi, ipari írott és tárgyi emlékeket mutatnak be az időszakra jellemző stíluskorszakok szerint csoportosítva. Pest-budai nyomdák a XVIII-XIX. században címmel kiállítják Landerer és Heckenast 1848-ban híressé vált nyomdagépét, és a látogatók ma is eredeti formájában kinyomtathatják a Nemzeti dalt. Ugyancsak állandó bemutató a Válogatás a Fővárosi Képtár XX. századi gyűjteményéből és a László Károly Gyűjtemény. Rendszeresen tartanak időszaki kiállításokat is.
Szerző: Imre Krisztina | 2010. szeptember 12. | Budapest, Magyarország
A Magyar Dal Napja, immáron harmadik éve kerül megrendezésre.
Szerző: Imre Krisztina | 2010. július 20. | Magyarország, Vidék
E templom az Árpádok korában épült került áttalakításra- román stílusban. Az 1082-es Szt. László korabeli alapítólevélben már mint funkcionáló kápolna szerepel, azonban történetérõl, és magáról az építkezésrõl sem maradt fent semmilyen adat.
Félköríves szentélye félgömbös gerezdes zsindelytetõvel, tölcséridomú, lõrésszerû ablakokkal. A kiugró lábazat valószínû a római kori vigyázótorony maradványa, ugyanis mellett haladt át a híres római hadiút a Via Magna. Egy korabeli feljegyzésbõl kiderül, hogy maga a templom kerek alaprajzú, íves szentéllyel és kõbõl épült. Kupola formájú tetején kis fatorony ült, abban harang függött. Belsejének nyugati oldalán lábakon álló fakarzat helyezkedett el, azon pedig kis orgona. A diadalív nyílásának északi oldalán szószék volt. Három oltár állt benne: A Szt. Kereszt fõoltár, valamint a diadalív két oldalán a Szt. Anna és Szt. Péter mellékoltárok. A templom körül még 1754-ben mûködõ temetõ volt, és 1846-ban állt a tetõn a kis torony, benne a haranggal. A templom XV. századi kulcsát a Veszprémi Múzeumban õrzik.
A kápolna tetején az apostoli kettõs kereszt elárulja, hogy katolikus templomról van szó. A XIII. században a gazdag Újlaki család telepedett le a kápolna körül. Sokáig az a tévhit uralkodott, hogy az építmény török mecset a helyiek nagy része is így ismeri-, de legújabb régészeti kutatások alkalmával kiváló történészek, mint Rómer Flóris, Henszlmann Imre és Lux Géza megállapították, hogy árpád kori mûemlék, így az Árpád-kori körtemplomok (rotundák) közé sorolja, feltételezve XI. századi eredetét. A töröknek annyi köze van a templomhoz, hogy a XV. században többszörösen feldúlták és végül lerombolták. Bejárata hajdan nem a déli, hanem az északi oldalon volt. A törökök által lerombolt kápolnát 1878-ban Sztáray Antal és neje Battyány Franciska helyre állítatta. Errõl a bejárati ajtó feletti vörös márványtábla is tanúskodik. 1930-ban Kertész Kálmán ösküi plébános, Kasper József zirci mesterrel kívül-belül renováltatta. 1976-ban az Országos Mûemlék Felügyelõség restauráltatta. 1999-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának pályázatából kívül-belül felújította a mûemlék felügyelõség. 2001-ben pedig a lépcsõfeljáró és korlát készült el.
forrás:http://osku.gportal.hu/
