Amikor ez a sorozat elkészült, még csak 110 éves volt, talán épp eljött az ideje, hogy felkerüljön az oldalra.

Az „iparmúzeum” tervét Rómer Flóris (1815-89) régész és művészettörténész dolgozta ki. A koncepciót az országgyűlés 1872-ben elfogadta, és a múzeum alapítására 50 ezer forintot szavazott meg. 1890-ben megvásárolták az Üllői úti telket, és a múzeumépületre nyilvános pályázatot írtak ki, amelyet Lechner Ödön és Pártos Gyula „Keletre magyar!” jeligéjű terve nyert meg. Az építkezés 1893-tól 1896-ig tartott, és a millenáris ünnepségek keretében 1896. október 25-én I. Ferenc József nyitotta meg. Az új, minden igénynek megfelelő palota a múzeumon túl az 1880-ban alakult Iparművészeti Iskolát is befogadta. A keleti ornamentikát és magyaros díszítőmotívumokat magán viselő, a korai szecesszió jellegzetességeit mutató palota építészeti megoldásai különlegesek: kiállítócsarnokának vasvázas üvegteteje, az üvegkupola díszítése, az oszlopos előcsarnok fölfelé nyitott, a kupolára rálátást adó építészeti megoldása nagyszerű. A palota születése pillanatától heves vitákat váltott ki, jelentősége a nemzetközi szecesszió vonulatában és a lechneri életműben ma már megkérdőjelezhetetlen tény. Benne megvalósul a funkció, a magas művészi színvonalon megformált tömeg, és az egyéni díszítési forma harmóniája. A Zsolnay-kerámiával borított színes kupola messziről, a meseszerű díszítményekkel ékes nyitott főbejárati csarnok közelről csalogatja a látogatókat. Mégis, az ellenzők miatt, az 1920-as évek végére a múzeum belső festését (Reissmann Károly Miksa művét) drasztikusan lemeszelték. Csak két terem és a szélfogó menekült meg, a mór hatásokat mutató nagycsarnok ma is hófehéren fogadja a látogatókat.