„Az elhagyott temetőnél, az ősök gazdátlanná vált sírjainál fájdalmasabb látványt nehéz elképzelni. A valamikor büszke kövek most mélyen a talajba süppednek, gnómként görnyednek a földre, mintha már maguk is megelégelték volna dacos szembeszegülésüket az évszázadokkal; egymásnak dűlő, egymást támogató, a holtak szolidaritásával állva maradók ezek a kövek; néhol a burjánzó bozótból csak oromzatuk bukkan elő… De mindenekfelett a foghíjak, a hiányzó kövek puszta helye kiált segítségért. A temető az „élők háza” addig él, míg az utódokban, a leszármazottakban s az e földön élő emberekben él a kegyelet.”
(Erdélyi Lajos: Régi zsidó temetők művészete)
E költői jellemzés még akkor is illik a budapesti VIII. kerületi Salgótarjáni út 6 szám alatti, a Fiumei úti Nemzeti Sírkert mellett létrehozott zsidó temetőre, ha ez utóbbit csak 1874 óta használták. A korábban használt temetőket (a Lehel útit és a Váci útit) kiváltani hivatott, viszonylag kis terület azonban néhány évtized után, az elmúlt évszázad elején megtelt. 1920 után már a rákoskeresztúri (Kozma utcai) temetőben helyezte el a fővárosi zsidóság az elhunytjait. A két évszám közötti periódus azonban az ország történelmének azt a közel öt évtizedét öleli fel, amelyben példátlan fejlődés jellemezte az akkori Magyarországot. Így e sírkert egy különleges korszak, a dualizmus korának lenyomata is: hiszen az ezt meghatározó ipari- és pénzarisztokrácia tagjai, a politikai és művészi elit képviselői nyugszanak itt: pl. Wahrmann Mór, Horn Ede, Weiss Manfréd, a műpártoló Hatvanyak, Fényes Adolf, Ullmann József, Wechselmann Ignác stb….
A virtuális túra megtekintése előtt vagy után érdemes az idézet cikket tovább olvasni az építészfórum oldalán.
Májusban voltam egy szervezett programon, és már akkor megérintett a temető különleges hangulata. Mindenképpen ősszel akartam fotózni, de egy kicsit elkéstem, mert már elkezdték a felújítást. A mindent beborító növények egy részét kivágták, és pár sírkövet lecsiszoltak. Tény, hogy az enyészeté lett volna minden, ha nem történik semmi, és csodálatos építészeti alkotások tűntek volna el örökre, de nekem tetszik a még érintetlen terület is.
Fenti Nézd meg! ikonra kattintva jön be a virtuális túra, ez a pár kép csak ízelítő:
